A bandámból is ki kellett szállnom, felmondtak nekem, habár a rajongólnak azt kellett mondanom, hogy én léptem ki. A társaim is elfordultak Tőlem, s már csak egy barátom maradt. Park Jimin. Minden műtétre, kezelésre elkísért, s fogta a kezem, míg altattak. Mire felébredtem már az ágyam mellett ült. Hetedik éve voltam Idol, mikor történt a balesetem. Előtte pedig szoros kapcsolatot építettem ki Jiminnel. Néhányan azt hitték együtt vagyunk, holott csak egyik pillanatról a másikra barátok lettünk.
Holnap lesz az utolsó műtét, Jimin pedig mindent megtesz, hogy el tudjon jönni, habár a főnökség nem nézi jó szemmel, hiszen nagyon sok próbát kihagyott már.
Épp a tv-t bámulom, mikor csengetnek. Nehezen visszaülök kerekes székembe és az ajtóhoz gurulok.
- Siess, mert hideg van! - szól egy ismerős hang.
- Nyitom!
Azzal Jimin az arcomba vigyorog széles mosolyával. Kezében egy-egy teli szatyor. Beinvitálom, mire kapok két puszit arcomra, majd leveszi cipőjét.
- Mit hoztál? - nézek utána a konyhába, miután bezártam az ajtót.
- Hoztam levest, sütit, chips-et, és egy borzalmas horror filmet. - pakol ki az asztalra.
- Ide költözöl? - nevetem el magam.
- Szeretnéd? - vigyorog.- Hát amennyit jársz ide, már szinte itt élsz. Nem lesz baj, hogy most is eljöttél?
- Kell az erőt adnom neked. - huppan le a kanapéra. Lassan oda gurulok hozzá, majd remegő kezekkel próbálok felállni és mellé ülni. Végül megkímél, s átemel maga mellé. Én csak vörösödő arccal köszönöm meg segítségét.
- De Oppa, biztos nem gond, hogy itt vagy..? - kérdem, hisz tudom, hogy kirúghatják Őt is, főleg most, hogy a BTS az egyik legnagyobb hírnevű banda Koreában, és gyakorolniuk kell folyamatosan. Nagyon szigorúan vannak fogva.
- Yooni, biztos. Ne aggódj már kérlek! Ma és holnap csak a Tiéd vagyok, rendben? - húz közelebb.
A kérdésre, hogy együtt vagyunk-e, mindig azt feleltem, hogy nem, csak barátok vagyunk, de az elmúlt időszakban annyit segített, és annyit volt velem, hogy megtetszett nekem. De ezt nem merem elmondani, lehet csak egy kis fellángolás, hiszen nem szeretném tönkre tenni a köztünk lévő barátságot.
- Min merengsz? - bök meg.
- Mi? Jah, semmin.
- Ühüm, persze.
- Hazudnék én neked? - nézek szemeibe. - Éhes vagy Oppa? - váltom gyorsan a témát.
- Én már ettem, neked hoztam.
- Édes vagy, köszönöm, de én is ettem már.
***
Lefekvéshez készülődünk, nálam alszik, így nem kell reggel rohannia értem. Segít befeküdnöm az ágyba, homlokomra csókol, majd jó éjszakát kívánva kimegy a nappaliba a kanapéra aludni.
Körül belül 3 óra mély alvás, s sírva ébredek fel a fájdalomtól és rémálmoktól, mint minden éjszaka.
- Jimin...! - szólok ki neki, amit meg hall, s berohan hozzám. Amint meglátja könnyektől áztatott szemem, hozzám rohan, s szinte mellém ugorva szorít magához.
- Mi a baj? Rosszat álmodtál?
Aprót bólintok, majd elmondom, hogy ismét fájdalom nyilalt a lábamba. Mire egyből felpattan és hozza a gyógyszeremet egy pohár víz kíséretében, amit kezembe ad, s én leküldöm a többi ma bevett fájdalomcsillapítóhoz. Az ágyam szélén ülve simogatja hátam, hogy picit megnyugodjak. Már attól jobban érzem magam, hogy itt van.
- Oppa..itt maradnál velem...? - teszem fel félve a kérdést.
- Persze Yooni. - simít végig arcomon. Azzal kiveszi a poharat a kezemből, s az éjjeli szekrényre rakja, majd bebúj mellém az ágyba. Nekem háttal helyezkedik el, de kezével megkeresi enyémet. Én közelebb csúszom hozzá, s átölelem. Lapockái közé bújtatom arcom, kezem pedig övén helyezkedik el, melyet később összekulcsol. - Jó éjt Babe. - nyom puszit kézfejemre.
- Neked is Oppa. - bújok szorosabban hozzá. Pár perc elteltével megszólalok. Magam sem tudom miért kérdem meg Tőle, csak hajt a kíváncsiság. - Oppa...Én tetszem neked...?
Édesen kuncogni kezd, majd válaszol.
- Mert eddig ez nem volt egyértelmű?
Hirtelen nagyot dobban szívem, akaratom ellenére is elmosolyodom. Ő felém fordul, ismét homlokon csókol, majd mellkasába húz. Hallom szíve minden egyes kis dobbanását, s hogy egyre hevesebben ver.
***
5 hónappal vagyunk a műtét után. Sikeres volt, habár még lábadozom.
A BTS meghívott a koncertjükre, mint VIP tag, így bemehettem velük az öltözőbe is.
Végül az egész koncertet tökéletes szögből láthattam, valami eszméletlen volt.
A végén kiálltak, s az ARMY-kal beszélgettek. Megköszönték, hogy eljöttek és mindig velük vannak.
- ARMY-k! Szeretünk Titeket! - mondják szinkronban.
- Valamit még szeretnék bejelenti most,hogy mindenki itt van. Mint ahogy azt mindenki tudja az elmúlt hónapokban nagyon sokan láttak egy bizonyos lánnyal. Mindenki tudja ki Ő. A -- banda egykori vezető táncosa, Yooni. Pár éve láb törést szenvedett, kilépett a bandából, de 5 hónapja elkísértem egy olyan műtétre, ami végre rendbe hozta a lábát. Az évek alatt nagyon sokat voltam vele, segítettem. De most másért hoztam fel. Ő is itt van most a színfalak között, s hallja ezt, szóval nem lesz egyszerű.
Ekkor vesz egy mély levegőt, s még jobban elvörösödik.
- Ri Yoon Sun, én szerelmes vagyok Beléd! Szeretlek!
Teljesen lesokkolódtam. Csak álltam ott, néztem a kivetítőt, s hallgattam, ahogy a rajongó tábor ujjong örömében.- És...én...arra szeretnélek kérni, hogy...- leguggolt, s eltakarta az arcát, hiszen teljesen elvörösödött az arca. -...légy a barátnőm!
A koncert végén mikor lejöttek, leült a lépcsőre és pihegett a fáradtságtól. Odaléptem hozzá, leültem a lépcső második fokára és csak bámultam magam elé.
- Jimin...- szólítom meg. - Ez most teljesen lesokkolt, de... - nézek rá mosolyogva. - ...igen. - fogom meg kezét.
